"Álmodtam én egy álmot rég...
Mikor még gyermek hittel éltem.
Álmodtam őt, ki értem él.
S hittem egy megbocsátó Istent.
Nem féltem senkitől se még,
Csak álmok voltak, dal és játék.
Fizetni nem volt még miért,
Az élet bőkezű volt, s gyöngéd.
De jött a tigrisléptű éj,
Sárga láng, egy éhes szempár.
Álmom karmok tépték szét,
Lelkem sírt gyalázatán.
Ott feküdt karjaim közt Ő,
Egy nyáron át, oly jó volt hozzám.
Asszonnyá Ő tett gyermekből,
S hogy jött az ősz, már messze járt.
Álmodom még, hogy visszatérj,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármily szép.
Ő nem jön már, s hiánya pusztít!
Álmodtam én egy életről.
Hogy lehet más, hogy lehet jobb is!
Hittem, mert voltak álmaim.
Az élet megölte most mind."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése