Rossz álom

Nem tudom elhinni, felfogni..., hogy mindez a rossz megtörténik, megtörténhet velem. Úgy érzem magam, mint akiről ezer bőrt húznak le. Csak értelme lenne, de nem jutok előre egy tapottat sem. Mindenhol falak, akadályok és én hiába teszek-veszek ellene nemhogy ledönteném, átlépném vagy átugranám egyre több és több és több van belőlük. Ez csak egy rossz álom lehet, s nem a valóság! Mert így ennyire nem mehet minden tönkre és rosszul egy emberer körül. Vagy mégis? Hülye kérdés, hisz itt vagyok élő példaként. Fel akarok ébredni és újra úgy lenni én, mint korábban. Olyan, mint amikor, ha dolgoztam megfizettek érte, amikor szerettem - mindegy , hogy kit és miért, s miként - viszonozták, amikor segítettem akkor nem rúgtak belém viszonzásul. Álmodom. Azt akarom hinni, hogy csak egy rémálom szereplője vagyok, s mire reggel lesz, s felébredek ez az egész nem más, mint egy rossz pillanat, egy iszonyú álom, s már vége is ! No és akkor belenyúlok a bilibe!...


Ha ez még sokáig tart, azt hiszem belebolondulok vagy valami más következik be, de az biztos, hogy így nem bírom sokáig!